56. fejezet - Firenze fiaba /Firenzei tündérmese/

Sziasztok!
Amint megígértem itt jön a következő. Oké az elmúlt napokban már sokszor megígértem FB-on, tudom. Elvesztettem a fonalat, fogalmam sem volt mit is akarok megírni, megfáztam, egyetem... minden jóból egy kicsi, volt amiből több is, mint kellene.

Köszönöm a kommenteket mindenkinek! A hisztiért meg bocsi, csak kijött.

a.n: Dean rendes, tisztességes egy fazon. És romantikus is, hiszen ennyit vesződni egy ajándékkal. Fogalmam sincs mire célzol…. :P Rob kevesebbet szólal meg, Emnek viszont be nem áll a szája. XD
Breeco: Druszád simán lerendezné szegényt. Na, elképzeltem. XD Tudom, ha tiéd lenne a döntés, megfagynának. Hmm.. .mondjuk nem éppen. ;) Na, majd oda mennek legközelebb! Lehet most visszakaptam, hogy ilyen szétszórttá tettem és azért vagyok én is ilyen mostanában.
Anna: Semmi baj, bármikor. :) Szerintem jó kis meglepi lett, én is elfogadnám.
csibimoon: Ha tudnád milyen jó újra hallani felőled. :) Örülök, hogy megint vagy! Istenem mennyit dőltem a megszólalásaidon. Kötöm magamat a nőt nem bántunkhoz, bár ki tudja mit hoz magával a szél… Nem tudom mennyire sikerült a vattacukor feeling, de majd megmondod.
Anna: Köszönöm!
Holdfény: Ez jó hosszú lett. XD Franciát tanulsz?! :O Annyira gyönyörű nyelv, amin egy szót sem tudok…  Képes voltam végig nézni francia szinkronos filmeket csak azért, mert franciául beszéltek benne. Na igen, én is lenni roppant komplett. Most az olaszok raboltak el maguknak. Oh, De Sica (L)! Előre elnézést kérek akkor tőled. Valószínűleg oltári baromságokat fordítottam a fejezetben. :$ Kíváncsi vagyok mennyit is. Ha van időd esetleg megírod nekem mennyit fordítottam félre? :)  Nem kötelező ám… Szerintem megemlítettem már Deant, de most került fontosabb szerepbe. A kérdésedre meg nem válaszolok, mert gonosz vagyok, mint mindig. :P Történet: valami kis vagány dologra gondoltam, amolyan megmondom a véleményemet mindenkinek, mindenről :)

Jó olvasást!
Puß
Gitka

***
Bíborszínü kis virág,
Melyet Ámor íve lőtt,
Önts szemére báj-erőt,
Hogy, ha ébred s látja őt,
Benne leljen égi nőt,
Mint ott Vénus, oly dicsőt. -
No, ha ébredsz s látod őt,
Tőle kérd a gyógyerőt.
/W. Shakespeare/

- Megjöttem! – köszöntem be a nappaliba, ahol Rob valamilyen papírokat rendezgetett.

- Milyen volt a napod? – kérdezte üdvözlés közben.

- Fantasztikus. – sóhajtottam fáradtan. - Lejártam a lábamat Deannel. Nem is gondolnád mekkora meló megtalálni a tökéletes ajándékot. De azt hiszem sikerült, remélem tetszeni fog a feleségének! Az biztos, hogy most besokalltam ékszer téren. Dean viszont elég izgatottnak tűnt. Eszembe jutott, mi miért nem ismerjük a feleségét?

- Én ismerem…

- De én nem. Ő vigyáz rád, illene ismernem a családját, nem?

- A barátom, persze, de ő is ugyanúgy próbálja a munkát elválasztani a családi ügyeitől, mint én.

- Oh, én vagyok a családi ügyed? – kérdeztem olvadozva.

- A legfontosabb, egyetlen, imádott családi ügyem vagy! – mondta, minden egyes szót egy-egy csókkal megpecsételve.

- Mond, hogy csinálod, hogy percek alatt le tudsz venni a lábamról?

- Akarod, hogy meg masszírozzam? – ajánlkozott fel készségesen a feladatra. Kapva kaptam volna az ajánlaton, ha nem ismertem volna hátsó gondolatait jobban önmagánál is.

- Félek, más felé tévedne a kezed, édesem!

- Oh és az baj lenne? – nézett rám ártatlanságot színlelő tekintettel. Csoda, hogy még állok…

- Most értem csak haza. – nevettem fel. - Azt hiszem, egy paparazzi ránk tapadt, de sikerült leráznunk. Legalábbis remélem.

- Ha nem, legkésőbb holnap reggel megtudjuk az újságokból. Más pasikkal járkálsz ékszerboltokba, botrányos!

- Felettébb! Viszont van egy jó hírem, van, amit csakis veled csinálok…- érintettem meg kacérkodva mellkasát.

- Neked szabad, nekem nem? Hogy is van ez?

- Gondoltam bemelegíthetnénk a nyaralásra, csak, hogy érezd a hangulatot. – tártam fel előtte is javaslatomat.

- Akkor vége a munkának? –kérdezte felcsillanó szemekkel.

- Leadtam mindent Craignek, szabad vagyok. – közöltem.

- Szuper, mivel éppen elkerülted Steph-et. Ideadta a jegyünket, elintézte a foglalásokat.

- Indulhatunk akkor? –kérdeztem. - Most rögtön, jó?

- Khmm...szerintem nekem előtte még mindenképpen szükségem lesz egy olyan alapképzésre! – bújtatta lassan a pólóm alja alá az ujjait.

- Mindenképpen! – emeltem fel karjaimat, megkönnyítve számára azon a bizonyos képzésen való részvételt.

***

Craignek egy rossz szava nem lehetett hozzám, minden óhaját elvégeztem bőven azelőtt, mielőtt lejárt volna az általa szabott határidő. Rob szerint túl is teljesítettem a kutatási feladatot, amit a nyakamba akasztott. Viszont nem akartam lehetőséget adni neki, hogy belém köthessen, kicsit bővebb beszámolót kapott, mint szeretett volna. Abból kedvére válogathatja a sorokat. A lányok elosztották maguk között a rám eső cikkeket, így tényleg nem volt már akadály, ami elválaszthatott volna a pihenéstől. Egyedül talán a pakolás során…

- Oké, akkor ezt most szűkítsük le minimum egy táskával. – kérte Rob a táskahalom előtt álldogálva, amit sikerült összevarázsolnom.

- De hát ez nem is sok! – álltam elé határozottan.

- Tudod mi a nem sok? Az a táska ott. – intett az ő egy szem táskája felé.

- Az más. Te pasi vagy. Különben is, be vagy edződve a repkedésre és a szállodában alvásokra. Sosem tudhatod, mi jön közbe és mire lesz szükséged. – próbáltam érvelni.

- Azt tudom, hogy ezzel a rengeteg táskával mi fog történni: ott fogunk ragadni az ellenőrző kapuknál a reptéren. Szóval kicsim, irány szortírozni!

- De ez mind kell! – nyűgösködtem. – Ne már!
Komolyan kipakoltatta velem a cuccaimat, amíg a táskahalom két táskává nem változott. Viszont azt bosszúból jól megpakoltam.

- Ebben például mi van? – emelte fel a külön összepakolt kis pakkomat.

- Hát jól van, ha ezt kipakoltatod velem Robert, előre le kell szegeznem, hogy magadnak teszel rosszat. – vágtam csípőre a kezemet.

- Mit rejteget kishölgy? – kérdezte huncut, mindent sejtő mosollyal az arcán.

- Majd meglátja, uram. Tehát a táska marad, egyetértünk?

- Még cipelem is neked!

Női praktikával minden elérhető. Hogy mi volt a táskában? Hát nem egy apácaruha, az tuti. Az egész Nina hibája, mivel ő beszélt rá az egészre. Aztán már én sem tiltakoztam annyira a ruhadarab ellen, és a lekerüléssel sem lesznek problémák, úgy hiszem…

- Ennyi, ebből nem engedek többet! – ültem rá a táskák tetejére, miután behajtottam.

- Te nő, egy szerencséd van, hogy nagyon szeretlek! – nyomott egy puszit az orromra.
Volt egy megállapodásunk a nyaralásra vonatkozóan, semmi mással nem foglalkozunk csak egymással. Vagyis se ő, se én nem törődhet a munkával. Neki ez könnyű, nekem nehéz.

- Nem nézhetek meg egyetlen egy újságot sem egész idő alatt?

- Nem!

- És mi lesz, ha…

- Ha összeomlik a filmipar és mi nem tudunk róla! – ironizált.

- A híreket nézném meg, nem a filmhíreket. – kértem ki magamnak. – De mi lesz, ha…

- Ha földrengés temeti alá Hollywoodot! – folytatta. - Hát persze, az újságot is a filmhíreknél kezded olvasni.

- Mert mindig ott hajtod ki nekem. – közöltem.

- Mert ismerlek!

- Ez így nem fair, kiismertél teljesen, most így hogy legyek szörnyen rejtélyes nő?!

- Na, azt nem mondtam, hogy unatkoznék veled. Mindig meg tudsz lepni, szóval ne változz meg, jó?

A pakolás kész volt, jegyek és az utazás körüli dolgok is rendben voltak, Craig és egyéb munka ügy lezártnak volt tekintve. Csak a kutya kérdés lebegett továbbra is a fejünk felett. Végül Belit indulás előtt Ninánál tettük le. Kicsit bűntudatom volt miatta, de ugyanakkor már nagyon be voltam sózva.

- Minden meg van? – kérdeztem Ninát.

- Meg, meg. – válaszolta.

- És biztos, hogy nem gond? – kérdeztem.

- Ne hülyéskedj már, ez csak egy kutya, mi bajt okozhatna?

- Nina, volt már valaha kutyád? – vontam fel kérdőn szemöldökömet.

- Igenis volt… egy darabig.
Nem mertem megkérdezni, miért csak egy darabig… Reméltem, hogy még egyben látjuk viszont Belit, ha hazaérünk a nyaralásról. Viszont addig reméltem még sok- sok idő fog eltelni. Együtt Robbal, mindentől távol, zavartalanul.

- Biztos, hogy ne kérjek meg inkább valaki mást, hogy vigyázzon rá, amíg távol leszünk? – kérdeztem.

- Nem, akarom. Különben is, lesz valami bénázási indokom átrángatni Patrickot.

Nem voltam biztos benne, hogy Beli nem fogja kikészíteni Ninát a nyaralásunk alatt. De annyira határozott volt és nem is nagyon hagyhattam volna másra. Benne megbíztam, még így a kiderült kutyatartással kapcsolatos hiányosságaival együtt is.
Nyugodtan, de ugyanakkor mégis izgatottan szálltam fel a gépre. Nyugodt voltam, mert úgy éreztem, semmi nem ronthatja el az együtt töltött időnket. Izgatott pedig pontosan emiatt az együtt töltött idő miatt voltam. Miatta.
A reptéren az első dolog, ami megcsapott a hőség volt. Most kezdtem el érezni igazán, hogy nyár van, hiába közeledtünk már a vége felé. Nekünk inkább most kezdődött az egész. Kivételesen élveztem a repülőutat. Felfedeztem, ha vele utazom sokkal elviselhetőbb. Nevetgélve karoltunk egymásba, miután leszálltunk. A reptér parkolójában egy autó várt ránk, amit Steph bérelt ki számunkra, amíg itt vagyunk. Rob átvette a papírokat, bepakoltuk a kocsikat és indultunk. Sokban különbözött ez az egész attól, amit eddig ketten átéltünk. Ha valahova elmentünk, mindig volt egy sofőr, Dean vagy valaki más, aki minden lépésünket figyelte. Most viszont csak mi ketten voltunk, a kutya se figyelt ránk, még a reptérről is kiértünk úgy, hogy egy lélek sem lépett oda hozzánk autogrammért kuncsorogva.

- Ne nézz így rám! – pillantott oldalra vezetés közben…

- Miért, hogy nézek? – kérdeztem ártatlanul. Nagyon is jól tudtam, hogyan nézek. De nem tudtam máshogy nézni.

- Oh, tudod te azt nagyon jól! Közúti balesetet fogok okozni, ha továbbra is folytatod a szemmel való babonázást. – nevetett fel. Jó volt hallani ezt a gondatlan, felszabadult hangot.

- Gondoltam megállíthatnád az autót előtte. Úgy kényelmesebb. – folytattam a már szemmel való babonázás során elkezdett akciómat.

- Ezt nem gondoltad komolyan. Vagy igen? – szaladt fel a szemöldöke.

- Mond meg te. – simítottam végig a kezemet a combján, aminek hatására majdnem átszaladtunk a túlsó sávba.

- Em…- nyelt egy nagyot.

- Igeeen?? – szaladt feljebb a hangom egy oktávnyit.

- A gyorsabb kocsit kellett volna kibérelni. – dörmögte az orra alatt, mire mosolyba szaladt a szám. Végül úgy döntöttem nem kísérlem meg felfedezni a határait, azt egy máskori alkalomra helyezem át.

- Ott vagyunk már? – sóhajtottam pár perc múlva.

- Rosszabb vagy, mint egy kisgyerek. – szidott meg. – A GPS szerint a ház… itt van. Megérkeztünk.

- Wow! – ugrottam ki a kocsiból. - Ez annyira… hatalmas. – szaladt ki a számon első csodálkozásomban.

- Nem tetszik? – kérdezte.

- Viccelsz? – nevettem fel. - De azt hittem nyaralni jöttünk, nem lakni.

- Akarod megnézni belülről? – font a karjaiba hátulról.

- Körbevezetsz? – kérdeztem.

- Mindenképpen! Először is megmutatom a hálószobát.

- Oh, az örömömre szolgálna, köszönöm!

Az első napok tökéletesen teltek. Csak mi, kettecskén. Aztán a harmadik napon csak sikerült kimozdulnunk, de akkor egészen Firenzéig meg sem álltunk. Stílusosan pont akkor érkeztünk meg a városba, amikor valamiféle fesztivált tartottak így tele voltak a terek, lépni alig lehetett. Rob egyből védelmezőn körém fonta karjait, szorosan maga mellett tartva haladtunk a hömpölygő embertömegben. Most először volt olyan érzésem, hogy csupán csak egy egyszerű párocska vagyunk. Egyetlen fotós sem lihegett a nyakunkban (vagy csak jól álcázta magát) , senki nem fordult meg utánunk és Rob sem rejtőzött sapka alá.
Kicsit úgy éreztem, mintha folyamatosan a kedvembe akarna járni. Miután töviről hegyire bejártuk az egyik firenzei múzeumot, biztos is voltam ebben. Úgy az ötödik teremig még ő is élvezte, aztán már csak elhülyéskedte az egészet.
Sétáltunk az Arno folyó partján, át a Ponte Vecchio-n egészen a Pitti Palotáig, végül pedig a Dóm téren kötöttünk ki.

- Tudtad, hogy a híd neve azt jelenti ’öreg híd’? – kérdezte, miközben végig andalogtunk a turisták által elfoglalt hídon. Fejemet ingattam.

- Most már igen. Ez az egyik legrégebbi híd, sok mindennek lehetett tanúja. Nagyon közkedvelt a turisták körében.

- Miért is? – kérdeztem.

- Nézd csak. – mutatott előre a sétányra nyíló üzletek felé. Mind ékszerbolt. Karon ragadott és magával húzott. – Gyere!

- Nee, még mindig a Deannel töltött délutánom okozta ékszer-túladagolás tüneteit szenvedem. Inkább valami más ajándékot vigyünk haza! – kértem. Ékszert vinni ajándékként a nyaralásról az otthoniaknak különben is furcsa gesztusnak tűnt számomra. Ékszert csakis olyat viselnék, amit én magam választottam.

- Ki beszél itt az otthoniakról? Én neked akarok venni valamit! – csókolt szájon.

- Hogy nekem? – mértem végig életem szerelmét.
Végül csak sikerült beterelnie az egyik ékszerészhez. Tévedtem, mégsem okozott akkora sokkot számomra az a délután, egy bő órán át boldogítottuk az eladót, amire sikerült választanom. Egy gyönyörű nyaklánccal nyakamon léptünk ki a forgatagba.

- Hát ez a Dávid gyerek egészen jól tartotta magát. – jegyezte meg, mikor kiértünk a Ponte Vecchio-ról.

- Te tiszta lüke vagy!

- Persze Hercules sem szégyenkezhet. De azért gondolj bele mekkora konkurencia lehetett a két szobor között. Két ilyen jó pasit egymással szemben elhelyezni!

- Honnan veszed, hogy ez itt Hercules? – kérdeztem jobban szemügyre véve a szobrot, ami előtt leállított.

- Elolvastam az útikalauzt. – húzta ki magát büszkén mellettem. – Hadd mutassalak be Hercules és Cannus, ő pedig Dávid. Uraim, a hölgy életem szerelme, nem szemet vetni rá! Egyébként a Dávid szobor nem eredeti, azt 1873-ban, ha jól emlékszem, elvitték.

- Kifejezhetetlenül lökött vagy… és én pont ezt szeretem benned.

- Rengeteg érdekes dolgot tudok ám még Firenzéről! – dicsekedett. – Van kedved elsétálni a Dóm térig? – kérdezte.

- Csak, ha közben mesélsz nekem arról a sok okosságról, amit a könyvből vettél.
Olyan dolgokat mesélt, néha elképedtem nem-e egy másik pasi karjaiba karoltam-e bele véletlenül. Folyamatosan elkápráztatott, amióta csak az országba értünk.

- Nézd, de gyönyörűek! – mutattam a téren éppen munkálkodó művészek felé.

- Jól nézne ki a nappali falán, mit gondolsz? – fonta körém a karjait.

- Igen! Vagy ajándék lehetne a szüleidnek.

- Quanto costa?(1) – kérdezte szinte tökéletes olaszsággal. Nekem tökéletes volt, mivel egy szót sem beszélek a nyelven. Na jó, ez nem igaz. Tudom, mondani, hogy ’Buon giorno’(2).

- Valaki benyalta a turista szótárat is, látom.

- Próbálkozom. – nyomott egy csókot az arcomra.

- Igen, azt is látom…- jegyeztem meg.
Estig a városban maradtunk, ahol igazi utcai mulatság kerekedett. Rob éppen ellépett egy italért, amikor mellém lépett egy olasz fiatalokból álló társaság.

- Scusi, signora (3)! Volna kedve csatlakozni hozzánk egy italra?

- No, grazie! Merci! Io.. with my barát... ragazzo… boyfriend. – Ezen lesz még mit javítani…sikeresen belesűrítettem egy mondatba az általam ismert össze nyelvet.

- Áh, baráttal? Miféle pasi hagy magára egy ilyen csinos hölgyet?

- Aki gondoskodik arról, hogy ki ne száradjon. – tért vissza Rob két itallal.

- Tu sei un uomo fortunato, amico (4). Nem zavarunk tovább.

- Grazie (5), azt hiszem. – nézett rám, majd a srácokra bizonytalanul.

- Érezzétek jól magatokat Itáliában! – fordultak hátra egy pillanat erejéig a srácok, majd eltűntek a tömegben.

- Minden rendben? – kérdezte aggódva.

- Nyugi, csupán az történt, hogy pár olasz pasi szemet vetett a barátnődre.

- Addig élnének…

- Hát persze szívem, mert leboxolnád mindet, tudom! – csókoltam meg szenvedélyesen.

- Mit szólnál egy vacsorához? – kérdezte.

- Csak nem tudsz egy hangulatos, kis helyet, ahova beülhetnénk?

- Ami azt illeti én egy eldugott, romantikus helyet ismerek. – vallotta be.

Egymás karjaiban, kéz a kézben bandukoltunk a firenzei éjszakában. Senki sem figyelt ránk, mindenki ment a saját élete után. Néhányan elmosolyodtak, amint elmentünk mellettük, de ezt annak tudtuk be, hogy most az egyszer nem láttak minket másnak, mint amik voltunk: szerelmespárnak.
A hely tényleg apró volt és romantikus. Hagytam, hogy válasszon nekem valami finomat az étlapról. Vacsora után nem hagyhattuk ki a desszertet sem. Igazából nekem már roppant módon mehetnékem volt. A nyár, meleg vagy csupán az, hogy végre mindentől távol voltunk teljesen kikészített. Legszívesebben ki sem tettem volna a lábamat a házból.

- Una bottiglia di vino bianco, per favore (6)! – kérte a pincért.

- Mióta is beszélsz te olaszul? – pislogtam rá a meglepettségtől. Már az árusoknál a téren is elképedtem, de ilyen tisztán beszélni még sosem hallottam.

- Nem beszélek, csak próbállak elkápráztatni.

- Oh, akkor csak tessék! Bár mióta kiléptünk a házból, azóta folyamatosan azt teszed. Luttant inutilement, je suis complètement dans la prison (7).

- Nem ér nyelvet váltani! Főleg, hogy nem értem. – panaszkodott. Én pedig kapva az alkalmon tovább folytattam vallomásomat.

- Me rend heureux. J'espère que Je t'aime aussi (8).

- Most komolyan?

- Je t'aime (9).

- Én is szeretlek téged. – felelte.

- Faites l'amour avec moi et rentrons à la maison (10)!

- A „l’amourt’ értettem, a többi pedig elég mocskosul hangzott ahhoz, hogy elinduljunk. Andiamo!

- De mi lesz a borral? – kérdeztem.

- Elvisszük! – felelte. Miután gyorsan lerendezte a pincérrel a számlát, már maga mellé is vont, hogy hazafelé vegyük az irányt.

- Esetleg megnézhetnénk, mit rejt a rejtélyes pakk? – kérdezte, karjaimat simogatva, mikor beértünk a házba.

- Az attól függ…

- Mitől is?

- Hogy mennyire voltál ma rosszfiú?

- Sajnos ma nagyon jó voltam, de ígérem, az elkövetkező pár órában… jó pár órában… nagyon rossz leszek, ha ezt szeretnéd.

- Akkor el kell engedned. – hámoztam le magamról a kezeit, pedig igazán kedvemre volt amerre éppen haladtak. – Sietek! – futottam fel a hálóba.
Magamra kaptam a rejtekhelyen tartogatott aprócska ruhadarabot, magamra kanyarítottam a selyem köntösömet, amire szintén Nina vett rá. Próbáltam eltekinteni attól a ténytől, hogy az exe adott tippeket estéink kellemes hangulatban való eltöltésére, persze csak, mint barátnő. Igazából fogalmam sem volt miért is, de olyan érzés kerített hatalmába, mint az első randinkon. Szinte már ideges voltam, izgatott. Gyors ellenőrzésként belenéztem a tükörbe, majd lefelé vettem az irányt, ahonnan alig szűrődtek fel fények.
Lekukucskáltam a földszintre. Úgy tűnt ameddig én odafent tollászkodtam, ő kibontotta a bort és kerített hozzá két poharat is. Éppen ezek megfelelő szögbe rendezésével foglalatoskodott az asztalnál. Nem tudtam visszafojtani a kuncogást, amikor megpillantottam. Felém nézett, tekintetünk találkozott.

- Gyönyörű vagy! – lehelte nyakamba, miután leértem hozzá.

Az ingnyaka kissé már meglazított állapotba volt, amit további kezelésbe helyeztem. Se a selyem köntös, sem az aprócska ruhadarab nem okozott sokáig problémát. Úgy terveztem egy darabig igenis kéretem magamat, de minden eltökéltségem szertefoszlott egyetlen vágytól égető pillantásától. Pillanatokon belül mindketten mentesek lettünk minden közénk kerülő akadálytól. Éreztem, hogy teste sóvárog az enyém után.
Az egész olyan volt, mint egy álom. A már virradó nappal fénye világította be a teret, milliméterenként araszolt egyre-beljebb és beljebb a napsugár a ház falain. Ugyanolyan érzékien és finoman, mint ahogy kezei mozogtak végig testemen. Nyoma sem volt a rosszfiúnak, minden mozdulata finom volt és gyönyört okozott. A kielégülés együtt érkezett a napkorong teljes felbukkanásával, ugyanúgy teljesedett be a nappal, mint ahogy teste kitöltötte az enyémet, átsegítve a gyönyör kapuján. A nap sugarai melengették a hátamat, amikor felébredtem a karjaiba. Csak ekkor észleltem, hogy már a teraszon fekszünk egymás karjaiban. Az este emléke még ott csillogott a szemeiben, amikor először rám pillantott. Mintha még sosem láttam volna szebbet, igazabbat. Saját magamat láttam visszatükröződni tekintetében és ez jó érzéssel töltött el. Tudtam, hogy ő is csak magát láthatja szemeim tükrében. Mindenem ő volt, amiért boldog lehettem. Együtt voltunk teljes összhangban, mindentől távol, együtt, szerelemben.

_____________________________________
(1) Mennyibe kerül? /olasz/
(2) Jó napot! /olasz/
(3) Elnézést, kisasszony! /olasz/
(4) Szerencsés fickó vagy, haver! /olasz/
(5) Köszönöm! /olasz/
(6) Egy üveg fehérbort, legyen szíves! /olasz/
(7) Feleslegesen így igyekezned, teljesen a rabod vagyok. /francia/
(8) Boldoggá teszel. Reménykedem, hogy én is téged. /francia/
(9) Szeretlek! /francia/
(10) Menjünk haza és szeretkezz velem! /francia/

A cím jelentése: Firenze fiaba /Firenzei tündérmese/
Képek Firenzéről: http://firenze.utazni.info/
Kép a házról: http://www.theplancollection.com/house-plans/home-plan-25662

És a megjegyzéseket most, mint mindig szívesen és köszönöm!