48. fejezet - Haverok, buli, Halloween

Sziasztok!

Megfogadtam, hogy még novemberbe felteszem. Hát így itt van. :)) Igen nálam kicsit késésben van a történet, most van Halloween. XDD
Jövő hét az utolsó hetem szorgalmi időszakban, már most nyaggatnak a zh-al. :S Van már fejezettöredékem, de nem tudom mikor lesz időm, energiám befejezni. Ismét egy kis türelmet kérek. :))

Köszönöm a véleményeket. Írtam választ is. Oh, és üdvözlet az új olvasómnak!

Marion: (még az előző bejegyzéshez) Szia! Hát, akkor köszönöm, hogy olvasóm voltál/vagy. Nagyon úgy érzem, hogy csak múlt időről beszélhetünk. A fantáziám köszöni szépen jól van. :) Sajnálom, hogy így sikerült beletaposnom a lelki virágoskertedbe. Azóta már láttam egyszer a filmet, az első véleményhez képest kicsit pozitívabban látom a dolgokat, de nagyrészt ugyanaz a véleményem. Ez van.


Breeco: Oh, én drága Béta-métám! Esedezem bocsánatodért. Mivel te látod, hallod minden reakciómat és már szóban kifejtettem gondoltam nem pötyögök, de akkor... Ja, Emili és a csőbehúzás tervezgetése. Nem kell neki társ ahhoz, hogy ilyen kis buggyant legyen. Volt honnan örökölnie. XD

csibimoon: Na, nem kell sokáig kattognia már az agyadnak az állás miatt. ;)

Zsuzsi: Köszi a kommentet, köszönöm. :) Ez most furcsa lesz, de én még nem tudom, hogy örülök -e annak, hogy megkapta. :D

csezemo: Ugye? Én bírom Ninát! Mondjuk idáig nem sok karakterem volt, akit ne szerettem volna.

Timi: Köszönöm a komit. :)) Egy kicsit csepegtettem az interjúról most és persze a főszerepet a buli kapja. Sőt...

Jó olvasást a fejezethez!
Puß
Gitka
***
"A szerelem mindig is életünk iránytűje lesz." /One Tree Hill/

Mondanám, hogy miután hazaértem gyorsan ruhát cseréltem és indulhattunk is, de az hazugság lenne. Egy jó fél órát szobrozott mellettem Rob, mire egyezményes döntés született az aznap esti ruhámat illetően. Mindezt úgy, hogy közben legszívesebben minden lépésemkor ugrottam volna egyet örömömben. Van állásom! Van állásom! És még milyen…
Nem hiszem, hogy lenne még egy pasi, aki egy nap alatt képes lenne bárkiért ennyit szenvedni. Sokat ugrattam a vezetési stílusa miatt, most sem tudtam mosoly nélkül megállni az egyik kanyarodási manőverét. Egyfolytában arra hivatkozott, hogy ő angol, így a másik oldalas vezetéshez van szokva. Ez elfogadható lenne, ha nem az államokban szerezte volna meg a jogosítványát. Na, de mindegy. Jobb elfoglaltságom támadt a bosszantásánál. Szemmel láthatóan átléptük Beverly Hills határvonalát. Csupa kis vityilló mellett haladtunk el, mire megérkeztünk. Ha nyitott tetős kocsival mentünk volna bizonyára lenyeltem volna jó pár bogarat.

- Elfelejtetted említeni, hogy kastélyba megyünk. – jegyzetem meg, mire odaértünk. Jókedvem határtalan volt, még izgulni is elfelejtettem.

- Áh, ez csak a nyaralójuk. – legyintett, miután leparkoltunk.

- Most komolyan? – kérdeztem döbbenten. Nekem a világa ezen része még új volt, ő sokkal régebb óta mozgott benne.

- Őszintén? – kérdezte vigyorogva – Fogalmam sincs.

- Nem szívesen élnék egy ekkora helyen. Szinte már zavarna, hogy ekkora az épület.

- Akkor ne gondolkodjak egy hasonló ház befektetésébe? – ráncolta össze töprengve a homlokát.

- Vagy legalábbis érezz késztetést arra, hogy megkérdezz előtte.
Jelen pillanatban annyira boldog és elégedett voltam, amiért megkaptam az állást, hogy az sem zavart volna, ha ismét valami óriási, felelőtlen költekezésbe kezd.
A parti a helyből áradó számomra már túlzó csillogás ellenére kellemes volt. Szerintem Rob mindenkihez odavezetett bemutatni, így Reese-zel, Christoph-fal is beszéltem pár perc erejéig. Egy normál ember gondolom nekik örült volna a legjobban, de amikor belibbent a látóterembe Richard LaGravenese, A szív hídjai, A suttogó és a P. S. I love you forgatókönyvírója – utóbbin roppant módon tudok sírni Rob társaságában, vagy nélküle - , na nekem a vele való beszélgetés tette rá az estére az „Életem legjobb bulija”jelzőt.

***

Halloween közeledtével mindenki elkezdett zsongani, én viszont átlagos napokat éltem meg. Csupán a munkahelyen, a boltokban és hasonló helyeken észleltem, mennyire izgatja az embereket. Végül rám is átragadt a készülődési vágy, ahogy közeledett az ünnep és ezzel a buli. A szerkesztőség kinézete semmiben sem változott más időszakokhoz képest, csupán a lányok Halloweeni készülődésről szóló csacsogásából érezte az ember a nagy nap közeledtét. Meg Craig egyre szaporodó csípős, olykor eléggé szexista megjegyzéseiből. Craig volt minden, amit ebben az állásban utálni lehetett és ennél fogva mindenki meg is tette. Később Elenaval rájöttünk, miért nincs személyes elbeszélgetés az interjú során. Nincs az az ember, aki ha tisztában lenne, mit rejt maga mögött a jól csengő Craig Loyd név, önként akarna vele dolgozni. Az még oké lenne, ha vele kellene dolgozni. De Craig alap járaton egy nagyképű, kiöregedett, főnökösködő diktátor, lehetetlen elviselni. Persze, ha mellette túlélsz egy időszakot, akkor már mindent megéltél és a puszta említésére az önéletrajzodban mindenki lábnyomodat kezdi csókolgatni. Pont emiatt, a rideg légkör miatt szorítódott ki a szerkesztőségből a Halloween. Duplán öröm volt hazamenni, ahol egy semmittevő férfi várt rám a napok végén. Nem vártam a napot, amikor ismét forgatni kezd. Úgy fogtam fel a bulit, mint egy „állásszerző örömére tartott, beköltözés megünneplős, Halloween- i, régi barátokat összehozós, utolsó Robos pillanatos” estét.
Hamar be kellett ismernem, hogy a sütési képességeim nem fejlődtek valami sokat. Így a rendelés mellett döntöttem és megelégedtem azzal, hogy én rakom ki kis tálcákra a finomabbnál finomabb sütiket és harapnivalókat. Beli egész végig körülöttem téblábolt Robbal és az enyves kezével együtt. Mintha nem láttam volna valahányszor a süteményekből torkoskodik. 

Mindenkit úgy hívtunk meg, hogy „beöltözős buli” lesz. Ennek ellenére mindenki közölte, hogy ő ugyan nem. Felejtsük el. Mivel Rob is erősen tiltakozott csak egy valaki nem menekülhetett előlem. Beli. Megelégelve, hogy folyton a lábam alatt mászkál Rob egyik sapkáját a kis buksijára húztam. Azzal és a kis kutyaruhájával teljesen úgy nézett ki, mint egy menő kosaras. Ő nem élvezte annyira, de legalább azt a sapkát sem fogja Rob többet a fejére húzni. Rémes sapka volt, ki nem állhattam. 

Kreativitásomat végül a tökfaragásban élhettem ki igazán. Robot befogtam a tökök kibelezéséhez. Roppant módon élveztem nézni, ahogy ő dolgozik helyettem. Ez addig tartott, amíg rá nem jött milyen poén lenne, ha összekenne a már kiszedett tökbelsőséggel. Így kicsit lelassult a tempónk, be kellett iktatni egy zuhanyt, mivel a ragacsos trutyi teljesen beleragadt a hajamba. Mire beesteledett briliáns tökfaragásokkal, és egy elvágott ujjal lettünk gazdagabbak. Ahhoz képest, hogy soha nem csináltam még ilyet egész jól nézett ki a végeredmény, amit ki is raktunk a bejárati ajtó elé. Beli érdeklődve figyelte bentről, ahogy a tökök világítanak, majd izgatott ugatással jelezte akárhányszor valaki megérkezett.

Nem mondhatnám, hogy mindenki pontosan érkezett, 5 perces különbségekkel érkeztek sorban az emberek. Izgatottan vártam, mikor fog végre betoppanni Bogi és Bobby. Vajon kéz a kézben állítanak be? Vagy szépen lassan fogják tálalni a helyzetet? Folyton rajtuk agyaltam, egész nap erről fecsegtem, csodálom, hogy nem mentem Rob agyára. Vagy csak nem mondta.
Úgy tűnt Bobby és Bogi arra gyúrnak, hogy ők legyenek az utolsó érkezők. Csak nem gondolták meg magukat? Mondjuk Bogit elég nehéz feladat volt meggyőzni, hogy utazzon el egy buli miatt és persze miattam Budapestről Los Angelesig, de végül beadta a derekát. Különben is én csak jót akartam neki azzal, hogy végre hagyjanak fel ezzel a tereléssel, lerázással és vállalják fel egymást. Sam segített összehívni az embereket, jól végezte a feladatát. Sikeresen megjelent Dean, Rob testőre, Nick és Steph, akik továbbra is szorgosan egyengették a pályáját. Természetesen se Sam, se Marcus nem hiányozhatott, mindketten barátnőjük társaságában érkezett. Csak Tom ácsorgott társaság nélkül. Ha ki akartam volna vele tolni, felhívtam volna a figyelmét, hogy Bianca is egyedül van, de ahhoz túlságosan is kedveltem Tomot. Már ott volt Nina és Patrick, akik elég lassan haladtak a kapcsolatuk létrehozása terén. Nina leginkább velem beszélgetett az este elején, óvatos pillantásokat vetve kiszemeltjére, aki nem igen vett ezekről tudomást. Persze a pasik köztudottan vakok. Szerencsére Rob is az egy kicsit, hiszen csak a vak nem látta mennyire jól nézett ki Nina. Én persze tudtam kinek szól a vadiúj ruha, a tükör előtt eltöltött drága órák, a fodrász, de féltem, hogy valami újra felébred benne. Nem tudom, mitől féltem, Nina betoppanásakor egy pillanatig meglepettség futott át az arcán, aztán nyugtázták, hogy látják egymást és ennyi. Ennyi? Na, ne vicceljetek velem! Ennyivel én nem értem be.

- Semmit nem akartok mondani egymásnak? – kérdeztem meglepetten.

- Hmmm, nem különösebben. – vonta meg a vállát Nina. – Jó látni. Talán ennyit? – nézett rám kérdő szemekkel.

- Én még megjegyezném, nem tudom, mennyire kell félnem, hogy ti így egymásra találtatok.

- Nyugi nem hiszem, hogy bármi piszkos információ lenne a tarsolyomban. – nyugtatta meg Robot és engem is. Még mielőtt bármit is hozzátehettem volna ehhez, ismét megszólalt az ajtócsengő.

- Megyek, majd nyitom én. – adta kezembe az italát Rob.

- Úristen! – tátogta oda Nina, miután Rob elment ajtót nyitni. – Nem akarom az idegesítő ex-barátnő szerepét játszani, félre ne érts. Ha szembe jönne velem ma az utcán rá sem ismernék. Megváltozott. Persze nem mondom, hogy nem jó irányba… De nyugi – tette hozzá riadt tekintetem láttán – én Patrickra utazom. – kacsintott rá a háta mögött éppen Nick-kel társalgó említett személyre.

- Sok mindenben nagylelkű vagyok, de őt nem adom. Úgy látszik a két ügynök egymásra talált. – jegyeztem meg mosolyogva.

- Ja, nem hogy inkább itt szédelegne körülöttem. Helyette Nick-nek csapja a szelet.

- Uh, csak nem! – nevettem fel. – Nem tudok Nick efféle hajlamairól, de ha lenne, tudnék neki valakit, aki szingli és jóképű. – céloztam Dávidra. Már mindent elmeséltem róla Ninának. Nem tudom, hogy csináltuk, de rövid ismeretségünk ellenére nyitott könyvek voltunk egymásnak. Két lökött könyv.

- Bobby az! – jött be hatalmas beazonosíthatatlan vigyorral az arcán. – És nézd, kit hozott magával!
Mindenféle érzelmet elképzeltem az arcomon, amíg arra gondoltam, hogyan fogom majd leplezni a meglepettségemet, amint Bogi besétál Bobby oldalán. Na, ez az érzelem nem volt a listámon.

- He…hee…hello! – nyögtem ki döbbenten.

- Sziasztok! Nina?! Itt meg mi történt? Tényleg te vagy az? – köszöntötte rég nem látott ismerősét. – Ugye nem gond, hogy nem csak én jöttem? Rob erősen sugallta, hogy hozhatok mást is. Bemutatom Katiet. Katie, mindenki.

- Hello! – intettem felé egy kedveskedő üdvözlésfélét.
Katie, mint kiderült tök aranyos és bármennyire is csalódott voltam, nem lehetett utálni.

- Hé, mi a helyzet? – húzott félre a társaságtól Rob egy pillanatra.

- Annyira biztos voltam a női megérzéseimben, erre nézd meg. – mutattam Bobby és Katie párosa felé. – Egyszerűen nem értem. Minden jel arra mutatott, hogy igazam volt. Nem értem. Hol van Bogi? Azt mondta eljön. Még sugalltam is neki, hogy nem baj, ha nem egyedül jön. és nem reagált rá semmi rosszat. Pedig, ha egyedül jönne, azt tette volna. De nem Bobby-val jött! Sőt itt sincs! Áh, befejeztem a hisztit. – vettem egy mély levegőt.

A következő ajtónyitódásnál, mint a villám úgy ugrottam Rob mellé ajtót nyitni. Roppant módon élvezte a házigazda szerepét.

- Hello…sztok! – ezúttal is rajtam volt a sor döbbenet terén.  Értetlenül néztem Robra.

- Sziasztok! – köszönt Bogi. – Igen, valami hasonló reakcióra számítottam. Azért még beengedtek minket?

- Öö, persze. Gyertek beljebb. – mondtam. - Oké, ha arra hajtottál, hogy meglepj. Sikerült. – jegyeztem meg, miközben beléptek a házba.

- Húú, szép lakás. – nézett körbe Bogi.  – A buli gondolom, kicsit beljebb van. Lenne pár cuccunk, amit le szeretnénk pakolni, ha lehet. Már persze, ha megengeditek. – pillantott kérdőn Robra, mivel én nem igazán reagáltam erre a kérdésére.

- Persze, hogy lepakolhattok. Sőt maradhattok is éjszakára, meg akár tovább is. – legyintettem. – Na, gyere! – ragadtam meg a kezét és húztam be egy másik helyiségbe.

- De, héé!! – méltatlankodott – Én bulizni jöttem, hol a buli? Kérlek Rob, ments meg! – szólt hátra Robnak.

- Hé és velem mi lesz? – kérdezte Gábor.

- Azt hiszem jobb, ha kettesben intézik el. Beljebb van sör. – mondta Rob.

- Nem hagyhattok így itt vele! – könyörgött Bogi.

- Sajnálom, nincs mentőosztag. – ráztam meg a fejemet.

- Oké. – mondta, mikor már kettesben voltunk. – Sejtettem, hogy ez be fog következni, de reméltem, hogy lesz egy kis segítségem. Akkor most fasírtban vagyunk? – kérdezte.

- Hogy miben? Már miért lennénk? – kérdeztem.

- Gábor miatt? – kérdezte bátortalanul. Komolyan, mintha verésre számítana. Mi vagyok én?!

- Dehogy! Maximum azért kapsz lecseszést, mert nem mondtad el! – legyintettem meg a karját. - Én azt hittem, hogy Bobby-val jössz. Teljesen beleéltem magamat. Egész idő alatt titkolóztál. Már a napját sem tudom, mikor beszéltünk úgy igazából. Szóval most mondj el mindent. De tényleg mindent! – vettem egyre szaporábban a levegőt. Nem voltam dühös, nem haragudtam rá, semmi ilyesmi. Csak nem állt össze a dolog a fejemben. - Hogy történt ez?

- A rövid verzió úgy néz ki, hogy be kellett mennem valami miatt az egyetemre és belefutottunk egymásba kifelé jövet. Szó szerint, ugyanis sietnem kellett volna haza. És mivel lekéstem a buszt, így már felesleges lett volna, aznap hazamennem és hát…beültünk Chris- hez sütizni. Tudtad, hogy bepasizott? – kérdezte.

- Oh, komolyan? Kár, pedig mindig össze akartuk boronálni Dáviddal. – emlékeztem vissza.

- Mi mindenkit össze akarunk boronálni Dáviddal, aki buzi, nem vetted még észre? – kérdezte mosolyogva.

- Igaz. – értettem vele egyet. – Hé, ne válts témát! – figyelmeztettem.

- Oké, oké… Szóval hol tartottam? Jah, igen. Összefutottunk, beszélgettünk, sütiztünk, na jó lehet, hogy ittunk is egy keveset.

- Egy keveset? – kérdeztem. – Oh, anyám…

- Hé! Semmi rosszra ne gondolj. Csak annyi, hogy valószínűleg alkohol hatása nélkül nem mertem volna feltenni a kérdést.

- A kérdést?! – szinte rágondolni is szörnyű volt, mi lehetett a kérdés.

- Ha folyton félbeszakítasz, sosem tudod meg.

- Oké, oké. Folytasd!

- Megkérdeztem nem lenne-e kedve másnap, megint beülni valahova, meg ilyenek. És hát volt kedve. És aztán találkoztunk, megbeszéltük a dolgainkat. Elmesélte, mi történt vele mióta szakítottunk, én is elmeséltem. Jöttek az ilyenkor szokásos kínos körök, tudod. Aztán meg csak úgy voltunk. Az azutáni nap is találkoztunk, meg utána is. Oké, ez így olyan nyálasan hangzik, nem? Szóval rájöttem, hogy még mindig szeretem. Bocsi. – húzta be a nyakát.

- Ne legyél már lökött! – ütöttem vállon, most tényleg. – Szóval Gáborral vagy akkor. – állapítottam meg hangosan is.

- Igen. – mosolygott.

- Miért nem mondtad el?

- Mert féltem a reakciódtól.

- Hűha, több ezer kilométerről ütős reakció lett volna. – jegyeztem meg.

- Látod, ide is rángattál. – vágott vissza csípőre tett kézzel.

- Szóval kényszerből jöttél? – kérdeztem. – Hát, ha nem akarsz, nem kell maradnotok. Pedig örültem volna, ha legalább pár napig itt lesztek. Mindketten.

- Jaj, persze, hogy azért vagyok itt, mert jönni akartam. Megnézni, hova jöttél ki a világ végére, hogy viselkedik Rob, milyen a munkád, megismerni ezt a Ninát. De áh… nem, igazad van, kényszerből jöttem. És még csak meg sem öleltél, mikor ideértem. – panaszolta.

- Na gyere ide! – öleltem meg. – Mellesleg kezdem, úgy érezni valahol itt kezdődik és nem itt ér véget a világ. – súgtam a fülébe.

- Oh, a végén sosem jössz haza! – sóhajtott szomorúan. – Na, akkor visszatérünk a buliba, vagy kivonjuk magunkat végleg a társasági életből.

- Arra gondoltam, visszamegyünk, bemutatlak annak, akiket még nem ismersz. Aztán kivonjuk magunkat a társaságból némi hűtött ital segítségével.

- Elrontanak, már pia is?! Remélem, más élvezeti szert nem használsz. – jegyezte meg jókedvűen.

- Kell erre a sok meglepetésre. Mellesleg csak Robot. – kacsintottam rá. – Oh, és Bobby egy csajjal jött. És jó fej. Katienek hívják.

- Oké, nekem nem gáz a helyzet. Na, jöjjön ez a Katie és Nina. És valahol volt egy pasim is. – mentünk vissza a buliba, ahol a hangulat kezdett végre jó irányba fordulni.