Mivel ma már szinte mindenki fent van face- en, így könnyebb a kommunikáció. Tettem fel képeket és teszek is majd fel, ahogy időm engedi. Ha megtudom mikor leszek kész egy-egy fejezettel, akkor ott jelezni fogom, mint most is. ;) Remélem jól érzitek majd ott is magatokat és talán jókat beszélgettek, vagy ilyenek. :D
A másik lehet szomorú dolog... lehet lesz egy kis szünet. :$ Ez még nem biztos. Nyugi! Ha lesz is, akkor is max. 1 hét, legfeljebb kettő. :( Jelenleg annyira fáradt vagyok agyilag, szellemileg, hogy muszáj valamit kitalálnom, hogy helyrebillenjek. Közeleg a szemeszter vége, húzós heteim vannak és ennél már csak rosszabbak lesznek. :( Ahogy ismerem magamat, nem bírnám ki írás nélkül, de lehet nem fog ennyire "gyorsan" menni, hogy legyen friss. De ez még nem tuti, csak szólok, hogy ne érjen meglepetésként senkit sem, ha esetleg nem lesz új fejezet jövő héten. :$
Oké, pedig megfogadtam, hogy nem dumálok sokat. :$
De van még egy kötelezettségem.
Kaptam egy díjat Breecoo-tól. :$ (L) Köszi!
Csúnya néni leszek és nem adom tovább, mert jelenleg az olvasási időm igen- igen alacsony. :( És akit olvasnék éppen nem ír. :((
Jó szórakozást a fejezethez. :)
Puß
Gitka
***
"A tekintetével az arcomat fürkészi, majd elkapja a pillantását és valahányszor visszanéz rám, olyan érzés, mintha széthullana a világ, és csak mi ketten maradnánk egy élénkzöld mező közepén."
/Lauren Oliver/
Annyira meglepődtem, hogy hirtelen majdnem eldobtam a táskámat is. Nem hittem a szememnek.
- Te itt?! Szia! – karoltam át. – Nem hiszem el. Mit keresel te itt?
- Szia! Jó látni, hogy azért még egyben vagy. – szorított ő is magához. – Gyere, felkísérlek ehhez az agyalágyulthoz. Majd visszafelé szólok a recepciósoknak, hogy engedjenek fel legközelebb. – húzott maga mellett a lift felé.
Azért lopva még hátrapillantottam a megkövült recepciósokra.
- Örök hálám. Már azt hittem ki fognak dobni.
- Hé, legalább jól végzik a munkájukat. – jegyezte meg a liftben. – Tudtam, én, hogy minden rendbe jön majd. – mosolygott rám olyan bobbysan. Nem csak egyszerűen Rob barátja volt, az enyém is. Hiányzott ez az arc.
- Te itt?! Szia! – karoltam át. – Nem hiszem el. Mit keresel te itt?
- Szia! Jó látni, hogy azért még egyben vagy. – szorított ő is magához. – Gyere, felkísérlek ehhez az agyalágyulthoz. Majd visszafelé szólok a recepciósoknak, hogy engedjenek fel legközelebb. – húzott maga mellett a lift felé.
Azért lopva még hátrapillantottam a megkövült recepciósokra.
- Örök hálám. Már azt hittem ki fognak dobni.
- Hé, legalább jól végzik a munkájukat. – jegyezte meg a liftben. – Tudtam, én, hogy minden rendbe jön majd. – mosolygott rám olyan bobbysan. Nem csak egyszerűen Rob barátja volt, az enyém is. Hiányzott ez az arc.
- Jó úton vagyunk felé. – válaszoltam. – De mit is keresel te itt?
- Gondoltam meglátogatom drága haveromat és…
- És esetleg beugrasz Bogihoz is. – fejeztem be helyette a mondandóját.
- Hát.. tudod, mi..
- Tartjátok a kapcsolatot. – bólogattam. – Igen, tudom.
- Nincs ellene kifogásod, ugye? – kérdezte.
- Most csak viccelsz, ugye?! Komolyan tőlem kérsz engedélyt? Bobby, mikor érdekelt téged az, hogy valamit szabad- e vagy sem?
- Szóval, akkor téged…
Már kicsit viccesen hangzott, hogy ismét én fejezem be a mondandóját. – Nem, nem zavar.– feleltem. –Sőt kifejezetten örülnék neki, ha továbbra is…. öhmm… tartanátok a kapcsolatot.
- Oké. Akkor nagy baj lenne, ha nem kísérnélek fel egészen? Nem rég esett be a forgatásról, kicsit csúsztak vagy volt valami. Az 511 bal oldalt, nem tudod eltéveszteni. – mondta, amikor a lift felért a megfelelő emeletre.
- Köszi. Akkor nem is találkozunk? – kérdeztem.
- Azt hiszem ma este nem az én társaságomra vágytok. – kacsintott rám. Még mielőtt kilépett volna a liftből, hirtelen magához húzott és megölelt.
- Én drukkolok nektek. Iszonyúan szeret, ne engedd el.
Tényleg eltéveszthetetlen volt a szoba. 511, itt vagyok. Nagy levegő és kopogás. Odabentről semmi. Felmerült bennem, talán mégsem jó szoba előtt állok. Gyorsan az ajtóra pillantottam: 511. Jó helyen vagyok. A második kopogásra odabentről válasz hallatszott.
- Egy pillanat. – kiáltotta Rob, majd egy halk puffanás után egy káromkodás is elhangzott.
Félve pillantottam az ajtóra. Te jó ég, mi történik odabent?
- Szia! – nyílt ki hirtelen az ajtó előttem. – Bocsi, csak épp próbáltam átöltözni. Gyere be!
- Szia! – léptem be a szobába. – Csak próbáltál? Minden rendben? – kérdeztem.
- Aha, most értem csak ide a forgatásról. És Beli folyton láb alatt volt.
Csak meg kellett említenie és a kisördög máris támadott a kanapé mögül.
- Hé, Szépfiú! Oh, de nagy lettél! Jól van, jól van. – kaptam az ölembe a kis rosszcsontot. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy még mindig emlékezett rám.
- Nekem le kellene vennem ezt a ruhát, mert kapok a fejemre, ha összepiszkítom. Nem baj? Sietek.
- Nem, csak nyugodtan, addig én itt várok. Azt hiszem, elleszünk. Igaz Szépfiú? – ültem le az első helyre, amit megláttam.
- Oké. A végén még magyar kutyát csinálsz belőle. Egy pillanat és itt vagyok.
- Oké, csak hasra ne ess! – dobtam oda.
- Egy pillanat. – kiáltotta Rob, majd egy halk puffanás után egy káromkodás is elhangzott.
Félve pillantottam az ajtóra. Te jó ég, mi történik odabent?
- Szia! – nyílt ki hirtelen az ajtó előttem. – Bocsi, csak épp próbáltam átöltözni. Gyere be!
- Szia! – léptem be a szobába. – Csak próbáltál? Minden rendben? – kérdeztem.
- Aha, most értem csak ide a forgatásról. És Beli folyton láb alatt volt.
Csak meg kellett említenie és a kisördög máris támadott a kanapé mögül.
- Hé, Szépfiú! Oh, de nagy lettél! Jól van, jól van. – kaptam az ölembe a kis rosszcsontot. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy még mindig emlékezett rám.
- Nekem le kellene vennem ezt a ruhát, mert kapok a fejemre, ha összepiszkítom. Nem baj? Sietek.
- Nem, csak nyugodtan, addig én itt várok. Azt hiszem, elleszünk. Igaz Szépfiú? – ültem le az első helyre, amit megláttam.
- Oké. A végén még magyar kutyát csinálsz belőle. Egy pillanat és itt vagyok.
- Oké, csak hasra ne ess! – dobtam oda.
- Oh, hallottad? - nézett rám idegesen. – Rendben, ne nevess. Mindjárt itt vagyok.
Természetes, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül, amint eltűnt az egyik szobában kitört belőlem a kuncogás. Tényleg sokkal jobb volt a közérzetem, mint az elmúlt pár hónapban. Ha akartam volna sem tagadhattam volna le az okát. Egyértelműen Rob volt az. Vagyis mi ketten. Pillanatok alatt elkészült és visszatért hozzám.
- Itt is vagyok. – ült le mellém meghagyva a kellő távolságot. Éppen csak Beli buksiját simogatta meg egy pillanatra. – Minden rendben volt az úton? - kérdezte kezét tördelve. Csak nekem tűnt úgy, hogy ma valamivel idegesebb, mint a tegnapi napon?
- Igen. Attila nagyon kedves volt. Csak a recepciósokkal volt egy kis nézeteltérésem. – válaszoltam.
- Oh, a fenébe! – kapott a fejéhez. – Teljesen kiment a fejemből. Ne haragudj! Hogy jutottál fel akkor?
- Bobby éppen akkor jött le és visszakísért.
- Akkor jó. Majd szólok, hogy legközelebb ne akadékoskodjanak. – mondta.
-Bobby azt mondta, intézkedik. Szóval máskor is feljöhetek? – kérdeztem.
- Azt akarom, hogy mindig itt legyél! – jelentette ki hirtelen, majd gyorsan elkezdett magyarázkodni. – Persze, tudod, hogy értem. Nem akarlak csak magamnak, mármint igen, de… - túrt idegesen a hajába.
- Miért vagy ma ennyire feszült? – kérdeztem aggódva. Láttam rajta mennyire szét van esve, ez aggasztott.
- Nincs különösebb oka. Csak egy tökéletes estét akartam, erre majdnem fel sem jutottál és még csak rendet rakni sem volt időm. – túrt idegesen a hajába.
- És Beliben is hasra estél. – tettem hozzá.
- Igen, még az is. – mosolyodott el végre. – Sajnálom!
- Ne kérj bocsánatot, nem kell. Itt vagyok, te is itt vagy, szóval…
- Éhes vagy? – kérdezte.
- Hát, hazudnék, ha azt mondanám nem.
- Akkor rendeljünk. Mit szeretnél? – kérdezte. – Már persze, ha rendben van ez így, hogy itt eszünk. Mert, ha szeretnél elmenni valahova, akkor…
- Nem. Ez így itt tökéletes lesz. – feleltem.
- Rendben. Akkor rendeljünk.
Mondanom sem kell a kaja hihetetlen sebességgel megérkezett. Közben megállás nélkül beszélgettünk, úgy mindenről. Minden érdekelte.
- Milyen volt a napod? Nem vagy fáradt? – kérdezte.
- Ezt én is kérdezhettem volna. Nem nekem kellett a forgatáson alakítanom. Kicsit érdekesre sikerült a napom, korán felkeltettek.
- Oh, sajnálom. Remélem nincs baj.
- Még nem tudom. – mondtam bizonytalanul. – Reggel az unokahúgom beállított egy barátnőjével. Mint kiderült, minden le volt tárgyalva, csak én maradtam le az egészről. De nem rakhatom ki őket, mégis csak az unokahúgom, ez a legkevesebb, hogy hagyom hadd aludjanak ott. Úgyis egész nap kint lógnak a városban és a forgatáson.
A forgatás szóra összeszűkült a szeme.
- Szóval a forgatást jöttek megnézni? – kérdezte gyanakodva.
- Inkább az mondanám, Téged. – nevettem rá.
- Oh… bocsi. Hát ez érdekes helyzet.
- Tudom. De idáig elég rendesen viselkedtek. – jegyeztem meg. – Csak Zsuzsinak- a barátnőjének- volt egy érdekes kijelentése. – emlékeztem vissza.
- Oh, jaj! Azt hiszem, nem akarom tudni inkább, ha rólam van szó. – pirult el.
- Nem, semmi piszkos fantázia. Azt én sem akarnám tudni, hidd el! – nyugtattam meg. – Csak, azt mondta, szerinte jól mutattunk együtt.
- Ezt én is így gondolom. – felelte óvatosan, miközben a tekintetemet kereste. – Sőt most is így gondolom, még mindig jól néznénk ki.
- Hát, lehet benne valami. – mondtam, miközben bekaptam egy újabb falat ételt.
- Lehet benne valami? – kérdezte enyhe felháborodást színlelve. Egész gyorsan visszajöttek a megérzéseim, pontosan meg tudtam különböztetni a „valódi- Robot” a „színész – Robtól”.
- Na, gyere csak ide. – húzott magával egyenesen egy tükör elé. – Most mond azt, hogy nem nézünk ki határozottan jól együtt. – Nézett a szemeimbe a tükörképe.
- De, igen. – nevettem. – Igazad van.
- Persze, hogy igazam van. Gyönyörű vagy, mint mindig. – halkult el a hangja.
- Ne nézz így rám. – kértem. Szinte minden porcikámat áthatotta tekintete.
- Igen. Attila nagyon kedves volt. Csak a recepciósokkal volt egy kis nézeteltérésem. – válaszoltam.
- Oh, a fenébe! – kapott a fejéhez. – Teljesen kiment a fejemből. Ne haragudj! Hogy jutottál fel akkor?
- Bobby éppen akkor jött le és visszakísért.
- Akkor jó. Majd szólok, hogy legközelebb ne akadékoskodjanak. – mondta.
-Bobby azt mondta, intézkedik. Szóval máskor is feljöhetek? – kérdeztem.
- Azt akarom, hogy mindig itt legyél! – jelentette ki hirtelen, majd gyorsan elkezdett magyarázkodni. – Persze, tudod, hogy értem. Nem akarlak csak magamnak, mármint igen, de… - túrt idegesen a hajába.
- Miért vagy ma ennyire feszült? – kérdeztem aggódva. Láttam rajta mennyire szét van esve, ez aggasztott.
- Nincs különösebb oka. Csak egy tökéletes estét akartam, erre majdnem fel sem jutottál és még csak rendet rakni sem volt időm. – túrt idegesen a hajába.
- És Beliben is hasra estél. – tettem hozzá.
- Igen, még az is. – mosolyodott el végre. – Sajnálom!
- Ne kérj bocsánatot, nem kell. Itt vagyok, te is itt vagy, szóval…
- Éhes vagy? – kérdezte.
- Hát, hazudnék, ha azt mondanám nem.
- Akkor rendeljünk. Mit szeretnél? – kérdezte. – Már persze, ha rendben van ez így, hogy itt eszünk. Mert, ha szeretnél elmenni valahova, akkor…
- Nem. Ez így itt tökéletes lesz. – feleltem.
- Rendben. Akkor rendeljünk.
Mondanom sem kell a kaja hihetetlen sebességgel megérkezett. Közben megállás nélkül beszélgettünk, úgy mindenről. Minden érdekelte.
- Milyen volt a napod? Nem vagy fáradt? – kérdezte.
- Ezt én is kérdezhettem volna. Nem nekem kellett a forgatáson alakítanom. Kicsit érdekesre sikerült a napom, korán felkeltettek.
- Oh, sajnálom. Remélem nincs baj.
- Még nem tudom. – mondtam bizonytalanul. – Reggel az unokahúgom beállított egy barátnőjével. Mint kiderült, minden le volt tárgyalva, csak én maradtam le az egészről. De nem rakhatom ki őket, mégis csak az unokahúgom, ez a legkevesebb, hogy hagyom hadd aludjanak ott. Úgyis egész nap kint lógnak a városban és a forgatáson.
A forgatás szóra összeszűkült a szeme.
- Szóval a forgatást jöttek megnézni? – kérdezte gyanakodva.
- Inkább az mondanám, Téged. – nevettem rá.
- Oh… bocsi. Hát ez érdekes helyzet.
- Tudom. De idáig elég rendesen viselkedtek. – jegyeztem meg. – Csak Zsuzsinak- a barátnőjének- volt egy érdekes kijelentése. – emlékeztem vissza.
- Oh, jaj! Azt hiszem, nem akarom tudni inkább, ha rólam van szó. – pirult el.
- Nem, semmi piszkos fantázia. Azt én sem akarnám tudni, hidd el! – nyugtattam meg. – Csak, azt mondta, szerinte jól mutattunk együtt.
- Ezt én is így gondolom. – felelte óvatosan, miközben a tekintetemet kereste. – Sőt most is így gondolom, még mindig jól néznénk ki.
- Hát, lehet benne valami. – mondtam, miközben bekaptam egy újabb falat ételt.
- Lehet benne valami? – kérdezte enyhe felháborodást színlelve. Egész gyorsan visszajöttek a megérzéseim, pontosan meg tudtam különböztetni a „valódi- Robot” a „színész – Robtól”.
- Na, gyere csak ide. – húzott magával egyenesen egy tükör elé. – Most mond azt, hogy nem nézünk ki határozottan jól együtt. – Nézett a szemeimbe a tükörképe.
- De, igen. – nevettem. – Igazad van.
- Persze, hogy igazam van. Gyönyörű vagy, mint mindig. – halkult el a hangja.
- Ne nézz így rám. – kértem. Szinte minden porcikámat áthatotta tekintete.
- Nem tudok máshogy nézni, bocsi. – villantott meg egy féloldalas mosolyt. Még a lábaim is beleremegtek. Lehet, hallgatnom kellett volna Bogira és elvenni tőle a … Nem! Nem! Koncentrálj!
- Próbáld meg. – toltam el magamtól finoman.
- Hmm. Ezt egy enyhe jelzésnek veszem, hogy jó legyek. Pedig, most akartam volna felnyitni egy üveg bort.
- Ezt határozottan támogatnám. – mondtam rámosolyogva.
A továbbiakban kellemesen borozgattunk és beszélgettünk. A sokadik pohárka után egyre kellemesebben…
- A francba, hol a telefonom? – kotorásztam a sötétben. Bár miután kinyitottam a szememet, már nem is volt annyira sötét... Oh, te jó ég! Majdnem kilenc órát jelzett a telefonom órája. Gyorsan nyomtam a „hívás elfogadása” gombra. Mellőlem mozgást éreztem. Oh, a fenébe! Most kezdett el minden derengeni a tegnap estéről és hogy hol is vagyok.
- Szia Dávid! – szóltam bele a telefonba. Mellettem Rob álmosan túrogatta a haját. – Én, elaludtam, azt hiszem.
- Igen, valami olyasmi. - hallottam a kuncogását.
- Ne csináld, tényleg csak elaludtam, oké?!
- Jól van, ha te mondod. Ugye tudod, hogy ma van a megbeszélés napja? – kérdezte. - Ideérsz, vagy találjak ki neked valami mentséget?
- Oh, a francba. Sietek, oké? Mond azt, hogy…- pörgött az agyam valami hihető okot keresve, miért is kések el. – ….defektem volt, oké? Igen, mond, hogy defektem volt és ezért mentünk külön és a többit meg kitalálod, hisz’ egy zseni vagy. Pá!- köszöntem el gyorsan, majd letettem a telefont.
- Szia Dávid! – szóltam bele a telefonba. Mellettem Rob álmosan túrogatta a haját. – Én, elaludtam, azt hiszem.
- Igen, valami olyasmi. - hallottam a kuncogását.
- Ne csináld, tényleg csak elaludtam, oké?!
- Jól van, ha te mondod. Ugye tudod, hogy ma van a megbeszélés napja? – kérdezte. - Ideérsz, vagy találjak ki neked valami mentséget?
- Oh, a francba. Sietek, oké? Mond azt, hogy…- pörgött az agyam valami hihető okot keresve, miért is kések el. – ….defektem volt, oké? Igen, mond, hogy defektem volt és ezért mentünk külön és a többit meg kitalálod, hisz’ egy zseni vagy. Pá!- köszöntem el gyorsan, majd letettem a telefont.
- Minden rendben? - szólalt meg Rob álomittas hanggal.
- Elaludtunk. – világítottam rá a problémára. – És el fogok késni. Mennem kell. – húztam fel gyorsan a cipőmet. Nem is emlékeztem rá, mikor került le rólam.
- Elviszlek. – kelt fel mellőlem. Megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy ruhában tette mindezt.
- Nincs neked ma forgatásod? – kérdeztem.
- Oh, te jó ég, elkések! – kapott ő is a fejéhez. Kapkodva léptünk ki a szoba ajtaján. Kívülről biztos voltam benne, hogy egészen máshogy festhetett ez az egész. Muris lett a végére a helyzet, nem tudtam bent tartani a nevetésemet a liftben, ahogy megláttam a kétségbeesett fejét.
- Mi olyan vicces kisasszony? – kérdezte.
- Te. – túrtam bele a hajába.
- Igen?! – kapta el a derekamat. – Azt gondolod, hogy vicces vagyok?
- Igen. És a helyzet is vicces. Mi vagyunk a viccesek.- mondtam. – Csak mi tudunk folyton elaludni.
- Veled bárhol jó elaludni, és más dolgot is csinálni. – húzott magához még közelebb. Vészes közelségbe kerültem a szemeihez és az ajkaihoz. – Tudod mi hiányzott az estéből?- ejtette foglyul a tekintetemet.
- Hmm… gondolom, hogy mire gondolsz…
- Hmmm, igen? – csillant fel a szeme. – Én csak egy puszta csókot hiányolok. Észrevetted, hogy egész este nem kaptam egyetlen egy, árva csókot sem?
- Mert nem kérted. – vontam meg a vállamat közömbösen. További reakcióra már nem volt időm, villámgyorsan lecsapott az ajkaimra én pedig, mint egy tini a karjaiba vetettem magamat.
- Este? – tette fel a kérdést már a liftben, miután elszakadtunk egymás ajkától. – Mármint ráérsz?
- Holnap szerda, igaz? Akkor igen. Csütörtökön nyelvvizsgázom, pénteken pedig esküvőre megyek.
- Esküvőre? – kapa fel hirtelen a fejét.
- Nyugi, nem a sajátomra. – néztem rá mosolyogva. Oké, nem volt a világ legjobb poénja. - Bogi nagyszüleinek esküvője lesz.
- Oh, tényleg.
- Eljönnél velem? – tettem fel hirtelen a kérdést. Lehet, hogy megint előbb járt a szám, mint az agyam, de nem érdekelt. Lehet, hogy ostobaság volt megkérdeznem, de szerettem volna, ha ott lesz ő is velem.
- Biztos vagy benne? – kérdezte.
- Igen. - mondtam bátortalanul. – De csak, ha lenne kedved eljönni. Egy csomó idős ember lesz ott és persze csomóan Bogi rokonai közül. Szóval, ha rossz ötletnek tűnik és…
- Pszt! – tette az ujját óvatosan a számra. – Akarok menni, elmegyek.
- Tényleg? – ugrottam a nyakába, majd gyorsan el is szakadtam tőle, mivel a lift megérkezett a földszintre.
- Elviszlek. – fordult felém. – Ne is ellenkezz, oké?
- Rendben. – egyeztem bele.
Így történt, hogy Rob, illetve Attila vitt haza. Először nem ujjongtam az ötletért, nem akartam, hogy miattam késsen el a forgatásról, azonban a hátsó ülésen a karjai között hamar megváltozik az ember véleménye…
Hello!
VálaszTörlésNem írok most sokat, mert enyhén szólva levagyok amortizálva. (és kivételesen be is tartom...)
Bobbynak végre nem csak Bogi látta hasznát.... :D
Mi lett volna nélküle Emilivel? De szerencsére nem kell erre gondolni...
Robci néha elég kis ügyetlenke... De ti így szeretitek... Most már nem nagyon kellene, hogy történjen semmi égbeszökő dolog. Legalábbis egy darabig.
Az esküvő Bogi nagyszüleinél jónak ígérkezik. Főleg, ha Bogi Bobbyt is viszi magával...
Akármennyire is el vagyok havazva néha, arra mindig kerítek pár percet, hogy átnézzem írásodat, vagy dobjak egy hasonlóan gyenge komit, mint most... Bár azért remélem néha értékelhető dolgokat is írok!
Szóval várom a következő fejezetet!
Push: Breeco
Ui.: Lehet, mégis én leszek az első..... :D
Szia!
VálaszTörlésBobby a hős!!! Robcitól -már megbocsáss- simán kidobhatták volna élete értelmét...hát nem semmi...
Jó, hogy tényleg elölről kezdik a kapcsolatot, és még azt is kibírják, hogy egy icipici csókocska se csattanjon:)
Csatlakozva Breecohoz, én is szeretnék néhány nyugodt pillanatot nekik, é persze Boginak és Bobbynak is.
pusz: csibimoon
Szia:) Ide is eljutottam xDD
VálaszTörlésNagyon jó fejezet lett. örülök, hogy nem feküdtek még le, így izgibb lesz:P:P nagyon édesek, a reggeli elalvás volt a kedvencem xD :D:D
Ja és szegény Bobby meg Bogi összejöhetnének már:D:D*.*
Várom a frisst:D:Dpuszi:D
szia! ez iszonyatosan tetszett :) örülök, hogy kezd minden egyenesbe jönni. remélem lesz idejük egymással foglalkozni...:) és persze a bobby-bogi páros is nagyon aranyos együtt. remélem nem lesz semmi baj abból, hogy rob megjelenik az esküvőn... kíváncsi vagyok a folytatásra, de azért pihend ki magad nyugodtan! puszi: lola:)
VálaszTörlésMinden részt imádok!^^
VálaszTörlésNemrég találtam rá az oldalra, és még csak ennél a fejezetnél tartok, de azóta minden szabadidőmet leköti :D