4. fejezet - Traccspartik

Imádlak titeket!

Köszönöm a kommenteket, nagyon jó érzés, hogy élvezitek az írásaimat. Ha ez továbbra is így lesz, mármint tetszik az írásom, akkor ajánlhatnátok továbbra is ismerőseiteknek. Köszönöm szépen! :-)
Tartsátok meg jó szokásotokat a vélemények írása terén. Nem fogom a következő fejezet érkezését kommentszámhoz kötni, de most is örülnék, ha kicsit bővebben nyílvánítanátok véleményt.
Nem húzom tovább az időt, tessék olvasni.
Remélem tetszeni fog.

***

“Nem kell mindent kimondani. Nem kell mindent megkérdezni. Nem kell mindenre válaszolni.” / Tatiosz/

Szerencsére gyorsan sikerült fognom egy taxit, így elég korán hazaértem. Nem tudtam hova tenni az egész helyzetet amibe csöppentem. Örültem - sőt roppant büszke voltam magamra-, hogy túl éltem az első napot és semmi kárt nem okoztam senki számára. Másrészről valahol kettős érzések kavarogtak bennem. Nem is tudom pontosan leírni mi volt az ami zavart. Na jó, azt hittem, hogy Robert Downey Jr-al kell majd dolgoznom ehelyett itt van Rob. Persze ez is nagyon jó. Kedves volt egész nap velem, nem éreztette, hogy mekkora sztár, pedig megtehette volna. Azok a lányok odakint….Rengetegen voltak. És mindannyian őt akarták. Na, ezt hogy fogom én kezelni?
Úgy döntöttem gyorsan összeütök egy szendvicset, aztán ígéretemhez híven beszélek valakivel a mai napomról.
Természetesen az első szám amit tárcsáztam anyu volt. Mintha csak a telefont figyelte volna a nap 24 órájában, az első csörgés után felvette.

- Szia! Nem is vártam, hogy már ilyen korán felhívsz, de örülök. Na milyen volt az első napod? Kedvesek voltak? Ugye, hogy minden simán ment?

- Szia! Ahhoz képest, hogy nem vártad, hogy felhívlak, elég gyorsan felsikerült venned. - vettem viccesen kötekedőre a hangomat- Tudod, azért csak te vagy az én anyukám.

- Jaj, nem kell hízelegned….Várjunk csak. Mi baj van?

- Hé, miért, csak akkor mondhatok ilyeneket, ha baj van? Egyébként azért hívtalak, hogy megmondjam minden szuper volt. Kedvesek voltak. A főnököm jó fej. A többi stábtag is rendes, szóval minden oké. Szerintem tetszeni fog nekem ez az állás, már most is tetszik.

- Helyes, csak bánjanak is jól veled. …Szóval mindenki rendben van, de mi van a színészeddel? Róla nem mondtál semmit.

- Hát ő is rendes volt.

- Ennyi? „Rendes volt.” Mesélj már!

- Most mit mondjak, tényleg az volt. Odamentem, találkoztam Stephenie-vel, a főnökömmel, meg a másik asszisztenssel, aki annyira nem szimpatikus. Szóval eligazítottak, aztán találkoztam vele. Barátságos volt és közvetlen, munka közben beszélgettünk. Képzeld ő sem bírja Lisát.

- Nem bírod a másikat? Miért?

- Úgy állított oda, mintha ő lenne a főnök, eléggé lenéző volt, de Rob mondta, hogy nem kell vele törődni. Aztán elmentünk. Tudod, ma még nem voltak nagy dolgok, csak a jelmezén kellett igazíttatnunk, mert eléggé bohócszerűen nézett ki benne. …Ebéd közben beszélgettem pár emberrel, az angolok nagyon nagy egyéniségek, tudod…

- Örülök, hogy jól érzed magad ott. Hallani a hangodból. Ha az a tyúk meg akadékoskodik, ne hagyd magad!

- Nem hagyom, ígérem.

- Szóval, Rob. Azon kívül, hogy ellenérzései vannak a tyúk iránt, milyen? Fiatal? Jó színész?

- Hát úgy kb. 24 körül lehet, azt hiszem. Emlékszel arra a filmre amire régebben elráncigáltalak? Tudod arra a vámpíros filmre?

- Öhm… Nem igazán.
Hát persze, hogy nem emlékszik rá. Komolyan, hogy nem lehet emlékezni egy filmre. Igaz anyunak szokása bealudni egyes filmek alatt, de azért mindig tudja mi volt benne.

- Dehogynem, az amiben szaladgált az a félmeztelen kiscsávó is....- a vonal túloldaláról még mindig csak a bizonytalan csend hallatszott- …aki az izmaiban tárolta a színészi tehetségét, volt benne egy jó képű szőke is- reménykedtem, hogy így már csak-csak beugrik neki.

- Persze, tudom már. Azt ne mond, hogy azzal a szőke pasival dolgozol.

- Nem….Bár az se lenne rossz.

- Pedig az helyes volt...Akkor a kis indiángyerekkel?

- Nem, anyu, a másikkal, aki a főszereplő volt a filmben. Róla elég sokat cikkeznek mostanában az újságok, a hírekben is szokott lenni. Robert Pattinson.

- A barnahajú? Aki legtöbbször úgy néz ki, mint egy hajléktalan?

- Igen, ő az.

Azért büszke voltam magamra, ha a legtöbb színész nevére nem is emlékezett anyukám, de azért mindig sikerült rávezetnem, hogy kiről is van szó. Látszik, hogy ki a lánya, na és persze, hogy mivel is foglalkozik.

- Oh, hát nem értettem miért voltak oda a mozi előtt azok a lányok.

- Érthető. Fiatal. Jóképű. Lázadó. Jelenleg a figyelem középpontjában van.

- Érthető….Szerinted is?- Csak nem megint valami hátsó gondolatot hallottam ki a szavai mögül?

- Ne kezd! Nem hazudok, igenis jól néz ki. És vele dolgozok, szóval, ilyenre ne is gondolj. Miért nem lehet úgy beszélni pasikról, hogy a végén ne itt akadjunk ki?!

- Ok, de nem kell így kiborulni attól még.

- Bocsi, nem úgy értettem. Na jó, lehet, hogy mégiscsak elfáradtam egy kicsit.

- Akkor pihenj. Hagylak menj csak. És tartsd meg ezt a szokásodat és hívj gyakrabban. Persze nem kell minden nap, pihenj csak. Menj aludni.
Ránéztem az órára, 6 óra, szóval otthon már 7, de akkor is, hova menjek ilyenkor még aludni?!

- Még nem, még várok egy kicsit, messze még az éjszaka. Különben is megígértem, hogy még beszélek Bogival is msn-en.

- Jól van, akkor majd még beszélünk. Vigyázz magadra!

- Persze, vigyázok. De ti is magatokra. Aput puszilom. Szia!

- Szia!

Ígéretemhez híven gyorsan bekapcsoltam a laptopot, befészkeltem magamat a kényelmes fotelomba, magam mellé vettem a szendvicsemet és bejelentkeztem msn-re. Gondoltam szépen elnyammogok a szendvicsemen, aztán ráírok Bogira. Ez eléggé gyorsan meghíusult, mivel rögtön egy üzenet fogadott.

„Terveim szerint egészen 10-ig gép előtt leszek, mert szörnyen kíváncsi vagyok minden részletre. Van egy sejtésem és várom, hogy megmond mi is van. Szóval, ha nem válaszolsz, felhívlak. Írj!”

Kénytelen voltam gyorsan szabaddá tenni magam. Rossz szokásaim egyike lett mostanában, hogy csak rejtve vagyok fent. Voltak olyan ismerőseim, akikkel nem szívesen fárasztottam volna magamat ilyenkor.

Emili: Hy! Vok. Szóval nyugi.

Bogi: Szia! Na mi a helyzet? Milyen volt? Kivel dolgozol együtt? Olvastam valamit a neten… szóval te most London belvárosában forgatsz, ugye?

Emili: Jó volt, tetszik. Mindenki kedves volt, egy kivétellel. Igen, ott. Akkor már tudod…

Bogi: :-) :-) Haha, kíváncsi lettem volna a képedre mikor megláttad. Nem volt ájulás?

Emili: Nagyon vicces. Nem volt, bár eléggé meglepődtem, hogy őt látom magam előtt. Eléggé gáz volt. Munka előtt beültem egy kávézóba, amit szerintem máskor is meglátogatok, mert isteni kávéjuk van. És ott…

Bogi: Anyám, a lényeget!

Emili: Ez is az…vagy mindent vagy semmit. Szóval voltak ott magyar lányok, meg kint is egy csomóan gyülekeztek. Beszéltem az egyikükkel és ő mondta, hogy Robra várnak. ..Tudod mondtam, hogy Robert Downey Jr. is itt forgat Londonban. Na, hát azt hittem ő az.

Bogi: Nem mondod komolyan! :-) Ciki! Na és? Akkor eléggé vicces lehetett az arcod.

Emili: Bementem, beszéltem a főnökömmel, aki rendes, meg egy másik asszisztenssel, ő az akit nem bírunk. Aztán….

Bogi: Bírunk? Mi ez a királyi többes?

Emili: Na szóval, bejött és kiskirályoskodott, Rob meg mondta, hogy nem kell vele különösebben törődni, ő sem kedveli túlzottan. De látnod kellett volna, hogy puncsolt neki a csaj.

Bogi: Undorító, bunkó p*cs*. :-)

Emili: Ja. És nem is volt annyira vicces a helyzet, mint te azt elképzelted.

Bogi: Na ne mond, hogy nem tartod helyesnek. Az összes filmjét láttad.

Emili: Igen tényleg, de ez másra is igaz. Jövendő hivatásomból adódik, hogy filmet nézzek.

Bogi: Na és milyen volt?

Emili: Kedves, közvetlen, amin meg is lepődtem, azt gondoltam volna, hogy kicsit magának való, meg minden. De vicces volt. Jó volt vele lenni. Végülis az egész napot átbeszéltük. De egyáltalán nincs elszállva magától. Érdeklődő volt, kérdezgetett rólam, meg minden. Teljesen olyan volt, mintha egy átlag emberrel találkoztam volna.

Bogi: Érdeklődött felőled? Na ne? Ez komoly?....Látnom kell az arcodat…kapcsold be a kamerát, most!

Kamera bekapcsolva.

Emili: Na, most mi van? Attól még, hogy látod az arcomat jobb lesz? Mikor lettél ennyire lelkizős? Ennyire hiányzom?


Bogi: Csak szeretnéd. :-) De így látom a reakciódat, amikor írsz. :-) Tudod díjaznám, ha végre megjavítattnád a mikrofonodat, mellesleg.


Emili: Vettem. És semmi érdekes sincs a reakcióimban. Szóval hanyagoljuk a témát.

Bogi: Nem úszod meg. Többesszámot használtál, itt regélsz nekem róla, és közbe azt állítod, hogy nincs semmi. Ő meg érdeklődik felőled….hahó! Ami pedig az első találkozást illeti, tudod ahogy leírtad, meg a viselkedése alapján totál olyan volt mint egy randi. :D Ok, tudom, hogy nem az, de ha nem dolgoztatok volna, simán elmehetett volna annak kis felturbózás után. Amolyan béna első randinak. XD

Emili: Fejezd be! Komolyan kijelentkezem!

Bogi: Na, látod, ezért kellett a kamera. Igazam volt. :D


Emili: grrrr

Bogi: Na jó, szimpi, nem?

Emili: De, de nem úgy ahogy te gondolod, azokkal a szuperérzékeny pszicho-csápjaiddal.

Bogi: Hát te tudod. Akkor más téma. Mit szólnál hozzá, ha meglátogatnálak?

Emili: Komoly? Szuper lenne!

Bogi: Csak egy hétre. egyik rokonom megy ki, meséltem neki, hogy éppen kint vagy és felajánlotta, hogy kivinne magával.

Emili: Ez nagyon jó. Mikor jössz? Jöhetsz bármikor. Hú, körbejárjuk a várost, elviszlek a kávézóba, isteni az a hely. Jóképű a pincér, tényleg nem is mondtam flörtölni próbált velem. De ez most nem fontos, szóval mikor?

Bogi: Nagyon kiakadnál, ha azt mondanám, hogy holnap indulna rokonom? :-)

Emili: : D Nem. Hú, akor össze kell pakolnom. :-) De jó, itt leszel! Még fel kell fognom. Ugye nem baj, hogy nekem dolgoznom kell? Bocsi, de itt nem kérhetek szabit, meg nem is lesz olyan hosszú.


Bogi: Nem persze, ne viccelj már. Én el leszek egyedül is, nem kell félteni. Akkor tényleg nem gáz?


Emili: Nyugi! Nagyon örülök neked. Már fél éve lassan hogy láttalak.

Bogi: Most is látsz. :-)

Emili: De akkor hallani is foglak. :-)

Bogi: Na ki itt a lelkizős?

Emili: Hova menjek eléd? Meddig visz el rokonod? Várj, akkor csak holnap után érsz ide, nem?

Bogi: Holnap után reggel. Kb. 10 felé délelőtt. Ha mondasz egy címet elvergődök addig.

Emili: Na ne viccelj, majd én elhozlak, megoldom valahogy, hogy elszabaduljak addig. Lisa nem fog ujjongani, de ma is volt egy csomó időm, megoldom. Mit szólsz a St. James Parkhoz?A Buckingham Palota felőli bejáratnál várlak.

Bogi: Az jó lesz. Majd rádcsörgök, ha a közelben vagyunk.

Emili: Ez a nap tökéletes. A munkám szuper, te is itt leszel. Csajos idők lesznek ám azok. :-)

Bogi: szuper, már alig várom. Még be kell pakolnom a ruháimat. Gondolom esik, mi?

Emili: Hékás, ne piszkáld az időjárást, már egy teljes hete nem esett, oké?

Bogi: Oké- oké. Nem szóltam. Figyu, én most lelépek. Pakolok, meg ilyenek. Majd még beszélünk. Legyél jó, és vigyázz ám a barátunkra is. :-)

Emili: Kivételesen elsiklok a megjegyzésed felett. Na pá!

Bogi: Ciao!

Gyorsan megettem a kis vacsorámat. Ilyen meglepetésre tényleg nem számítottam. Már nagyon régen találkoztam a barátaimmal, hiányoztak. Az, hogy végre együtt tölthetek egyikükkel egy kis időt teljesen felvillanyozott. Hirtelen eszembe jutott, hogy fogalmam sincs pontosan mennyi ideig marad majd.

Nekiláttam valamelyest rendbe rakni a lakást, mivel nem tudtam, hogy az elkövetkező időben mennyire lesz időm az ilyesmikre. És azt sem akartam, hogy Bogi rendetlennek találja a kis otthonomat. Nem arról van szó, hogy szétszórt lennék, csak mostanában lekötött az álláskeresés.

A lakás nem volt valami nagy durranás, de én szerettem. Minden meg volt benne, ami kellett. Volt egy aprócska konyhám, ami éppen elég volt, tekintve hatalmas főzőtudományomat. Még a nappalimat is sikerült úgy berendeznem, hogy visszaadja az egyéniségemet. A tervezők érdekes személyek lehettek, ugyanis a gardrób az átlagnál sokkal nagyobb volt. Sosem voltam nagy ruhavásárló hírében, persze én is szerettem vásárolgatni, mint minden lány. Kezdetben jobban örültem volna, ha inkább a hálószoba területét növelték volna meg, de most már nem tudnám máshogy elképzelni az én kis zugomat. A szomszédok kedvesek voltak. Gyakran összefutottunk a lépcsőházban, már az első napomon kellemes emlékeket szereztek nekem. Persze mindenki mondta nekem, hogy az angolok milyen kedvesek, teljesen más a hozzáállásuk a világhoz, de otthon nem tudtam volna elképzelni, hogy idegen emberek ilyen kedvesen fogadják az embert.

Az első estémen, éppen, hogy csak kicsomagoltam a szomszéd lakók csengettek az ajtómon.Meghívtak magukhoz vacsorára, mivel gondolták, hogy nem volt időm ilyenekről gondoskodni.Igazán vendégszeretőek voltak, később kiderült, hogy ez a házban lakó többi emberre is igaz. Első ismerőseim egy idősödő házaspár volt, akiknek volt egy velem egykorú unokájuk, aki nagyon ritkán látogatta meg őket. Talán ennek a hiánya miatt bántak velem olyan védelmezően. Mivel a házban elég sok család, és idősebb házaspár lakott, nem igen voltak zavaró tényezők. Ez volt a béke szigete. Így most nagyon örültem, hogy nyugodtan ki tudom pihenni a nap fáradalmait. Persze nem végeztem semmi megerőltető dolgot, de mégis úgy éreztem magam, mint akin keresztülhajtott egy tehervagon.
Gyorsan befejeztem a pakolászást, ráfogtam a lakásra, hogy elfogadható állapotban van. Lezuhanyoztam, majd bevetettem magam az ágyamba, ahol azonnal el is nyomott az álom.

Egy virágokkal teli parkban sétáltam, a háttérben szivárvánnyal. Mellettem egy kis patak csordogált, a partján különféle állatokkal. Egy ösvényen sétáltam, de célomat nem ismertem. Csak mentem, mentem, de nem tudtam hova is tartok. Útközben sok ember került az utamba, de egyikükkel sem álltam meg beszélgetni. Hirtelen egy kedves, nyugtató hangot hallottam a hátam mögül. A hang tulajdonosa utánam futott. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam kihez tartozik ez a hang. Mikor utolért, szó nélkül megfogta a kezemet, majd rám mosolygott. Ekkor olyan dolog történt amire nem számítottam. Hirtelen felém hajolt és megcsókolt. De ez nem csak baráti üdvözlés volt, hanem szívből jövő csók. Beleremegtem.
Na ekkor tudatosult bennem, hogy csak álmodom. Aztán olyan hirtelen, ahogy ez a képtelen álom jött, felébredtem.

Hirtelen nem tudtam, hogy hol is vagyok. Mikor végre kezdtem visszatérni a földre megállapítottam, hogy csak anyu és Bogi megjegyzései miatt álmodhattam ekkora ökörséget.
Még hogy Rob megcsókoljon! Persze nem lenne egy visszautasítható dolog, hiszen jól néz ki és kedves is. Mellesleg humora is volt, nem az a mindent elsöprő, de szerintem édes beszólásai voltak. Persze csak egy napja ismerem. Nem volt elszállva magától, és közvetlen is volt. Amennyire emlékszem nem csak a színészkedéshez volt tehetsége, néha még énekelt is, ha lehetősége volt rá. Hirtelen beugrott, hogy ez most úgy néz ki, mintha listát készítenék róla, inkább gyorsan leálltam ezzel.

Na de miért ismertem meg a hangját álmomban. Hiszen nem ismerem még annyira. Egyáltalán mi a csudának álmodom én róla? Kész agyrém. Anyuék teljesen összezavartak.
Ő csak egy munkatárs, vagy valami olyasmi, igaz? Akivel idáig, a kemény első napomon jól elvoltunk. Remélem ez ezután is hasonlóképpen fog történni.

Gyorsan összekaptam magamat, próbáltam kiverni az esti álmomat a fejemből, aminek egy igen kellemetlen fejfájás lett az eredménye. Miután feladtam, hogy aszpirint találjak a lakásban, bízva abban, hogy a friss levegő majd segít elindultam a forgatásra.